Az Álmodozó

Please share if you want to help to promote peace!

Élt egyszer egy ember, aki álmodozó volt. Úgy gondolta, kell hogy legyen rá mód, hogy lássuk a tőlünk tízezer mérföldre lévő dolgokat is. Vagy például képtelenség, hogy nincs rá megoldás, hogy a levest kanállal együk. Úgy gondolta, kell hogy legyen arra is mód, hogy a saját fejünkön álljunk, de ami mind közül a legfontosabb: kell hogy legyen rá mód, hogy az emberek félelem nélkül élhessenek.

Egyesek ezt mondták neki: „Álmodozz csak! Ezek a dolgok egyszerűen nem lehetségesek.” Mások pedig így szóltak: „Ideje lenne, hogy kinyisd a szemed és elfogadd a valóságot!” A többiek pedig csak ennyit mondtak: „A természetnek megvannak a maga törvényei, amelyeket nem tudunk megváltoztatni.”

De az ember így szólt: „Nem is tudom... kell, hogy legyen megoldás arra, hogy a víz alatt is lélegezhessünk. És kell, hogy legyen megoldás arra, hogy mindenkinek adhassunk valamit enni. Kell, hogy legyen megoldás arra is, hogy mindenki megtanulhassa azt, amit tudni szeretne. Kell, hogy legyen egy mód arra, hogy benézhessünk a saját hasunkba.”

A többi ember ezt felelte szavaira: „Térj magadhoz, ember, ezek a dolgok sohasem fognak megvalósulni. Nem mondhatod csak egyszerűen azt, hogy ezt meg azt akarom, és utána meg várod, hogy megtörténjen. A világ olyan, amilyen, és nem tudsz rajta változtatni.”

Amikor a televíziót és a röntgensugarú gépeket fölfedezték, az emberünk már képes volt ellátni tízezer mérföldnyire, és láthatta a saját hasát is belülről. Mégse mondta neki senki, hogy: „Na jól van, mégsem beszéltél annyira sületlenségeket.” És senki sem szólt semmit akkor sem, amikor valaki fölfedezte a búvárfelszerelést, ami lehetővé tette, hogy az emberek könnyedén levegőhöz jussanak a víz alatt is. De az emberünk csak így szólt magában: „Na erről beszéltem. Talán egy nap még az is lehetséges lesz, hogy háborúk nélkül is boldogulhassunk.

Author's comments